shutterstock_176615030

A kötelesrész szabályozása az új Polgári Törvénykönyvben

 A kötelesrész intézménye a hagyaték egy bizonyos hányadát az örökhagyó legközelebbi rokonainak, illetve házastársának, élettársának juttatja az örökhagyó akaratától függetlenül, sőt, esetleg – végintézkedés hátrahagyása esetén – azzal szemben. A kötelesrész törvény általi meghatározása az örökhagyónak a vagyonával történő szabad rendelkezése jogát korlátozza.

A kötelesrész a magyar jogrendszerben az elmúlt fél évszázad egyik sokat vitatott intézménye, amelyet gyakorlatilag változatlan tartalommal azonban az új szabályozás is fenntartotta. A családi vagyon összetartása, a családi szolidaritás erősítése a leszármazók esetében az öröklési minimum meghatározásával továbbra is szem előtt tartandó, méltányolandó szempont maradt a megváltozott gazdasági viszonyok ellenére is.

A kötelesrész intézménye megtalálható a korábbi Ptk. szabályai között is, így a jelen írásban a fogalmi meghatározásokon túlmenően csak azokat a rendelkezéseket elemezzük röviden, amelyek eltérnek az új szabályozásban. A bemutatás nem tartalmazza pontosan és teljes körűen minden rendelkezést illetően az új törvénykönyv jogszabályszövegét. Zárójelben feltűntettük a megfelelő jogszabályhelyet, így amennyiben annak pontos szövegére van szüksége, kérjük, nézzen utána a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényben.

1./ A kötelesrészre jogosultak

Az új szabályozás annyiban tér el a régi Ptk. szövegétől, hogy a bejegyzett élettársat kiveszi a jogosultak köréből a jogintézmény valamennyi rendelkezését illetően.

Kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát és szülőjét, ha az öröklés megnyílásakor az örökhagyó törvényes örököse, vagy végintézkedés hiányában az lenne (7:75).

2./ A kötelesrész elévülése

Fontos szabály, amelyet az új szabályozás ezen a helyen nevesít: a kötelesrész iránti igény kötelmi igény, s ennek megfelelő az elévülési ideje is.

A kötelesrész iránti igény öt év alatt elévül (7:76.)

3./ A kitagadás intézménye és esetei, a megbocsátás lehetősége

A kitagadás fogalmának változatlanul hagyása mellett az új szabályozás néhány új kitagadási okot is megfogalmaz, amely korábban nem szerepelt. Kitagadási ok az élettárs (és nem a bejegyzett élettárs, amely az új szövegezésből teljesen hiányzik) sérelmére elkövetett bűncselekmény valamint az is, ha a kötelesrészre jogosult a tőle elvárható segítséget nem nyújtotta az örökhagyó rászorultsága esetén. Újonnan megfogalmazott ok a nagykorú jogosult durva hálátlansága az örökhagyóval szemben – amely nem jelenti feltétlenül a tartási kötelezettség elmulasztását, de büntetőjogilag értékelendő magatartást sem, ennek a körnek a  kialakítását a törvény a bírói gyakorlatra bízza -, valamint a szülő olyan magatartása, amely mely a szülői felügyelet megszüntetésére adhat okot. A megbocsátás fogalma, bizonyos szerkesztési változtatások mellett – amely külön választja az előzetes és az utólagos megbocsátás következményeit – lényegében nem változott.

Nem jár kötelesrész annak, akit az örökhagyó végintézkedésében érvényesen kitagadott. A kitagadás akkor érvényes, ha a végintézkedés annak okát kifejezetten megjelöli (7:77.).

Kitagadásnak van helye, ha a kötelesrészre jogosult az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne, az örökhagyó sérelmére bűncselekményt követett el, az örökhagyó egyenesági rokonának, házastársának vagy élettársának életére tört vagy sérelmükre egyéb súlyos bűncselekményt követett el, az örökhagyó irányában fennálló törvényes tartási kötelezettségét súlyosan megsértette, erkölcstelen életmódot folytat, akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek és a büntetését még nem töltötte ki, a tőle elvárható segítséget nem nyújtotta, amikor az örökhagyónak szüksége lett volna rá.

A nagykorú leszármazót az örökhagyó a vele szemben tanúsított durva hálátlanság miatt, a szülőt az örökhagyó a sérelmére elkövetett olyan magatartás miatt, amely a szülői felügyeleti jog megszüntetésére ad alapot, illetve a házastársat az örökhagyó házastársi kötelességét durván sértő magatartása miatt is kitagadhatja.

Aki kitagadás miatt kiesik az öröklésből, nem jogosult törvényes képviselőként a helyébe lépő személy örökségének kezelésére. Az ilyen vagyon kezelésére a szülői vagyonkezelésből kivont vagyon kezelésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni (7:78.).

Ha a kitagadás okát az örökhagyó végintézkedése előtt megbocsátotta, a kitagadás érvénytelen, és az örökös kötelesrészre tarthat igényt. Ha a kitagadás okát az örökhagyó a végintézkedése után megbocsátotta, a kitagadás a végintézkedés visszavonása nélkül hatálytalanná válik (7:79.).

4./ A kötelesrész mértéke és alapja

E körben található az egyik legjelentősebb változás a szabályozásban, mivel az új törvény megváltoztatja a kötelesrész mértékét, amikor azt kisebb részben jelöli meg, mint korábban. A Ptk. megváltoztatta a házastárs törvényes öröklési jogi státusát, amely kihatással van a kötelesrészi igényére is, miután a házastársat a leszármazó mellett állagörökösként is megilleti a kötelesrész. Lényeges változás a kötelesrész alapjának számításánál az is, hogy az öröklési, tartási, életjáradéki vagy gondozási szerződéssel elidegenített vagyon esetében a szerződés megkötésétől számított két éven belül megnyíló öröklés esetén a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani a vagyon értékének tényleges gondozással, tartással nem fedezett részét., ahol az értéket az örökség megnyílásakori értéken kell számítani. Változás történt kötelesrész alapjához számítandó ingyenes adományok juttatásának időpontjában, melyet a törvény leszállított.

Kötelesrész címén a kötelesrészre jogosultat annak harmada illeti meg, ami neki – a kötelesrész alapja szerint számítva – mint törvényes örökösnek jutna. Ha a házastársat, mint törvényes örököst haszonélvezeti jog is megilleti, kötelesrésze e tekintetben a haszonélvezeti jognak olyan korlátozott mértéke, amely szükségleteit biztosítja, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat. A törvényes örökségként haszonélvezeti jogot öröklő házastárs a kötelesrészét igényelheti úgy is, mintha haszonélvezeti jogát megváltották volna (7:82.).

A kötelesrész alapja a hagyaték tiszta értéke, valamint az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott ingyenes adományok juttatáskori tiszta értéke. Aki számára az ingyenes adománynak a juttatáskori értéken való számításba vétele súlyosan méltánytalan, a bíróságtól kérheti a körülmények figyelembevételével vett más érték megállapítását. A hagyaték tiszta értékének kiszámításánál a hagyományokat és a meghagyásokat nem lehet teherként figyelembe venni. A szerződés megkötésétől számított két éven belül megnyílt öröklés esetén a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani az öröklési, tartási, életjáradéki vagy gondozási szerződéssel elidegenített vagyon értékének a ténylegesen nyújtott tartás, életjáradék, illetve gondozás értékével nem fedezett részét. Az átruházott vagyon, a nyújtott tartás és a gondozás értékét, valamint az életjáradék összegét az öröklés megnyílásának időpontjában számított értéken kell figyelembe venni (7:80.).

Nem tartozik a kötelesrész alapjához az örökhagyó által a halálát megelőző tíz évnél régebben bárkinek juttatott ingyenes adomány értéke, az olyan ingyenes adomány értéke, amelyet az örökhagyó a kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezését megelőzően juttatott, a szokásos mértéket meg nem haladó ingyenes adomány értéke; a házastárs vagy az élettárs, továbbá a leszármazó részére nyújtott tartás értéke, az arra rászoruló más személynek ingyenesen nyújtott tartás értéke a létfenntartáshoz szükséges mértékben (7:81.).

A kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat létrejöttének időpontja házasságból származó gyermek és a házastársak által közös örökbefogadással örökbe fogadott gyermek esetén a házasságkötés időpontja, más örökbe fogadott gyermek esetén az örökbefogadás időpontja, egyébként a gyermek fogamzása.

Azt az ingyenes adományt, amelynek betudását az örökhagyó elengedte, nem lehet a jogosult saját kötelesrészének alapjához hozzászámítani (7:83.).

5./ A kötelesrész kielégítésére szolgáló érték. A betudás

Az érték meghatározásában a korábbi szabályozáshoz képest nincs változás, a hagyatékból ki nem elégíthető rész vonatkozásában eltérés az adományozás beszámítható visszamenőleges időtartamában van, amely csökkent.

A kötelesrész kielégítésére szolgál mindaz, amit a jogosult a hagyatékból bármely címen kap, továbbá amit az örökhagyótól ingyenes adományként kapott, feltéve, hogy azt a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani.

Ha a kötelesrészre jogosult leszármazó az öröklésből kiesett, leszármazójának kötelesrészébe be kell tudni mindannak az ingyenes adománynak az értékét, amelyet ő és a kiesett felmenő kapott. Több leszármazó az adományt a hagyatékban való részesedésének arányában köteles betudni.

Az örökhagyó a betudást – kifejezett nyilatkozattal – elengedheti. A betudás elengedése más jogosult kötelesrészét nem sértheti.

A kötelesrész kiadását vagy kiegészítését a következő sorrend szerint lehet követelni:

a) a kötelesrész kielégítéséért elsősorban a hagyatékban részesedő személyek felelnek;

b) a kötelesrésznek a hagyatékból ki nem elégíthető részéért az örökhagyó által a halálát megelőző tíz éven belül megadományozottak adományaik időbeli sorrendjére tekintet nélkül felelnek.

Több személy felelősségének arányát juttatásaik figyelembe vehető értéke határozza meg. Aki a juttatástól önhibáján kívül elesett, a kötelesrészért nem felel (7:84.).

Aki juttatásban részesült, a kötelesrész kielégítéséért a juttatás egész értékével felel. A kötelesrészre jogosult a juttatásnak azzal a részével felel, amely törvényes örökrészét meghaladja. A kötelesrészre jogosult házastársa, leszármazója és ennek házastársa mentesül a felelősség alól annyiban, amennyiben valamennyiük juttatásának értéke a kötelesrészre jogosult juttatásának értékével együtt sem haladja meg a kötelesrészre jogosult törvényes örökrészét. Ezt a szabályt nem lehet alkalmazni, ha a kötelesrészre jogosult igényét a házastársával, leszármazójával vagy ennek házastársával szemben érvényesíti. A törvényes örökrészt ezekben az esetekben a kötelesrész alapja szerint kell számításba venni (7:85.).

6./ A kötelesrész kiadása

 E tekintetben csak annyiban mutatkozik a  korábbiakhoz képest eltérés, hogy a kötelesrész természetben való kiadása haszonélvezet esetében nem lehetséges akkor sem, ha ez volt az örökhagyó akarata.

A kötelesrészt minden teher és korlátozás nélkül kell kiadni. Ha a kötelesrész kiadásánál a megmaradó vagyon az örökhagyó házastársának korlátozott haszonélvezetét sem biztosítaná, a kötelesrésznek a korlátozott haszonélvezetet biztosító részét a haszonélvezet megszűnése után kell kiadni. Ha az örökhagyó a kötelesrészre jogosultnak korlátozással vagy terheléssel hagyott hátra vagyont, a korlátozás a kötelesrészen felüli többletre hatályos. Az örökhagyó úgy is rendelkezhet, hogy a jogosult csak kötelesrészét kapja meg, kivéve, ha a korlátozást vagy a terhelést a kötelesrész tekintetében is elfogadja. A kötelesrészre jogosult kötelesrészének pénzben való kiadását igényelheti. Természetben – a haszonélvezet kivételével – a kötelesrész abban az esetben igényelhető, ha ez volt az örökhagyó végintézkedéssel vagy élők között nyilvánított akarata. Ha a kötelesrész pénzben való kiadása akár a jogosultra, akár a kötelezettre sérelmes, a bíróság az összes körülmény mérlegelése alapján elrendelheti a kötelesrésznek – egészben vagy részben – természetben való kiadását (7:86.).

 

(Forrás:

Gadó Gábor, Németh Anita, Sáriné Simkó Ágnes: Ptk. Fordítókulcs (HVG Orac2013.)

A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal, szerkesztette: Vékás Lajos (Complex 2013.)

Összeállította: Dr. Ócsai József ügyvéd